Prológus (A vér)

Alva jársz az álmaid sűrű ködében és egyre jobban kavarog, ahogy beljebb és beljebb mész a sötétségbe. Oldalra fordítod összezavarodott fejed, majd élettelen fák hadával találod szembe magad. Szürke ágaik csak úgy nyúlnak utánad. Törzsükből piros színű folyadék csörgedez. Nem foglalkozol velük, csak mész egyenesen az úton. Talpad érzi a csontig hatoló hideget, amit a fekete föld ad. Halk sikolyok zaját hallod a távolból, amire füled fordítod. A fájdalmas hangok egyre hangosabbak, ahogy haladsz a szűk úton. Lehajtott fejedet lassan felemeled, de a látványtól megtorpansz. Szemeid kitágulnak és félelmet sugároznak. Igen, félsz az előtted álló alaktól. Fekete ruhája vizes, szakadt és színét foltokban a vér zavarja meg. Fehér bőrét, szürke homok borítja. Vörös haja csapzott és az arcába lóg. A karján végig húzódó csíkok arra késztetnek, hogy vezesd végig rajta a szemed. A riadt tekinteted megállapodik a kezén. Egy hatalmas baltát tart benne, amiről az áldozatok ártatlan piros folyadéka folyik. Elvezeted szemed a lány fölé és érzed, hogy most jött el a végzeted. Hulla hegyek hömpölyögnek, tudod, hogy nemsokára te is egy leszel közülük. Az álmod felett elveszíted az uralmat. Megdermedsz és saját testedet sem tudod irányítani. A lány megindul feléd lassan. Hirtelen felemeli fejét és arca torz. Egyre gyorsabban közelít feléd, elsuhan melletted. Nem érzel más már semmit. Meghaltál, álmaid csapdájába estél, melynek szereplője én vagyok, a Psycho Girl. Tarts velem és nézd történetem, mert ha nem akár TE is lehetsz az új áldozatom.